Hypnotized - prológus

Cím: Hypnotized

Írta: Sarangyeol

Fordította: Minhyun

A prológus eredeti publikálásának ideje: 2014. 09. 17.

Műfaj: romantikus történet

Fandom: Exo & SHINee

Párosítás: TaeKai (Taemin x Kai)

Inspiráció: Simon Curtis - Hypnotized, I Hate U

Figyelmeztetés: Fiú x fiú történet, aki nem szereti, kérem, ne olvassa el. Ebben a történetben nem létezik a SHINee vagy az EXO. A kor és az idolok személyisége nem felel meg a valóságnak. A prológus fontos az alaptörténet szempontjából!

 

A történet az eredeti író fantáziája és nem felel meg a valóságban, ezért nem kért pénzt. Mindenki saját felelősségre olvassa el.

A fordítást kedvtelésből, és nyelvgyakorlás céljából csinálom, anyagi hasznom nem származik belőle.

 

Prológus

 

„A fiatalság szar. Nagyon kevés szabadidőnk van. Mindig meg kell csinálnunk mindent. Tulajdonképpen miért?"
„Mert napról napra meg kell őrizned a méltóságod. Az emberek kinyírnak, amit nem halasztanak holnapra. Miközben az élet megy tovább.”
„Áll egyáltalán valami?”
„ Úgy gondolom, hogy a könyvekben.”
„ A könyvekben? Gondolom a könyvek a második világháborúról szólnak, vagy valami ilyesmi. Vagy akár van különbség a fő- és mellékmondat között?”
„Igen. Ezek is szerepelnek a könyvekben. De úgy gondolom, hogy néhány könyvben egyszerű dolgok állnak, mi az élet.”
„És mi az élet?”
„Igényesség.”
Egy vigyor jelent meg az arcán.
„Akkor mi mind igényesek vagyunk?”
„Nem tudom. Hiszem, hogy éppen valamilyen szakaszon mentek keresztül, ahol egy fonalat kell megtalálnotok. És amikor megtaláljátok a fonalat, igényesek lesztek.”
„Nem értem. Milyenek vagyunk az igényesség előtt?”
„Azt hiszem, fonalkeresők. Az összes fiatal egy fonalkereső.”
(Részlet Benjamin Lebert – Crazy című regényéből) 

Hipnotizált

Épp időben érkezek

Ki az, aki alig várja, hogy az enyém legyen?

Hadd mérjem fel a helyszínt

Jó harc, most tartsd tisztán

Mi lesz még az este

Egy egyetlen nagy fonálkeresés.

Egy puffanással érkezett meg a táskám az egyik bal oldali elülső padra az osztályteremben.

Éppen tíz perc volt még a tanítás kezdete előtt. Öt nap telt el a nyári szünet óta.

Ez az utolsó évem az iskolából.

Kim Jong In-nak hívtak. 17 éves voltam. Egy jó iskolába szeretnék menni Szöul belvárosába, a két bátyámhoz. Bátyám Yifan és én anyával élünk Szöulban, míg másik bátyám Yixing apával Kínában.

Tulajdonképpen ennyi, amit tudni kellett rólam. Majdnem.

Én-

„Kai!”

Taemin, a legjobb barátom, a seggét az asztalomra helyezte, a kezét a hideg fára téve és közel hajolt hozzám.

Ez a tekintet.  Nem jelentett semmi jót.

„Kaaaaaaai?”

Ez a pillantás. A puha, szétnyíló ajkak. Az arcvonala.

„Tudom… A házi feladatot megcsináltad?”

Egy mély sóhaj hagyta el a számat.

Taemin egy évvel és négy hónappal volt tőlem idősebb, az utolsó évben jött az osztályunkba és mögém ült.

Nem tudom, hogy boldog legyek vagy sem.

9 hónapig Taemin-el egy osztályban. 39 hétig. 273 napig. 6552 tanítási óráig.

„De te sosem tanulsz, Taemin.”

Az ajkát elhúzta, és kiskutya szemeivel nézett rám.

Mint mindig, amikor nemet akartam mondani

Felemeltem a táskámat s a combomra raktam, majd kivettem belőle a szükséges dolgokat a matek órához. Bosszús voltam, de csak majdnem, megszorítottam a kezem és kézmozgásokat csináltam az asztala irányába.

Lee Taemin. Mit csináltál velem?

Folytatása követezik…

Fordítói megjegyzés: Igyekeztem visszaadni a prológust, ahogy az író csinálta, formailag és a történet szövegét.
A végére pedig egy cuki TaeKai kép :3.